Elsőre valószínűleg megalománnak tűnhet a dolog, de nagyon élénken élnek még bennem a gyerekkori emlékek, amikor a 3 éves koromban kapott TT-s alapkészlet BR92-es gőzmozdonyával játszottam eleinte a szőnyegen, majd pedig a síneken is. Illetve később 9 éves koromban, amikor a Deák téren található Hobby bolt kirakata előtt álltam hosszú időn keresztül azon vágyakozva, hogy ha majd egyszer megtehetem, akkor mi mindent szeretnék megvenni a kirakatból. Amikor a szüleim 50Ft zsebpénzt adtak én 42Ft-ért sínt vettem és a maradék 8 forintot tettem félre fagyira. Ők csodálkoztak ezen, de aztán látták rajtam, hogy az én szememben bizony az univerzum így van rendjén, úgyhogy nem feszegették a dolgot. 

Szóval ilyen előzmények után már kevésbé meglepő, ha az ember gyakran érzelemből dönt és bekerülnek a gyűjteménybe olyan dolgok, amiket az utókornak szeretnék megmenteni. Mert valamikor az a csillogó szemű kisfiú, aki a kirakatot bámulta gondolkodás nélkül ezt tette volna.

És ha azt mondjuk, hogy ez a kisfiú egyáltalán nem veszett el örökre az emberből, akkor mi sem természetesebb, hogy nem csak a H0, TT, N, hanem a Z méretarány is tartogat olyan meglepetéseket, ami miatt érdemes az ember figyelmére és lelkesedésére.

Elsőre talán térfogatra soknak tűnhet, de a megfelelő szervezéssel és az IKEA által adott ötletekkel meg lehet úgy oldani a dolgokat, hogy az ember ne fulladjon bele és a lakhelyünk se tűnjön egy vasútmodell raktárnak. 

3 évvel később újraolvasva ezeket a sorokat, már némileg árnyaltabban fogalmaznék. Tehát egy bizonyos idő elteltével az ember bérel egy raktárhelységet, majd rájön, hogy a kedvenc vonatai nem férnek el teljesen és ekkor jön a következő fázis: Átépítjük/megnagyobbítjuk a házat.Így már sokkal több hely jut a vonatoknak is és áttekinthetőbb - élhetőbb terek keletkeznek. Az én esetemben sem volt ez másként. A kedvenc részemként kiemelném azt a mozzanatot, amikor a festőmester újra eljött és még szebb felhőket varázsolt a megnagyobbított és megszépült helységekbe.

Ha csak a Sliders sorozatot, a Fringe-t, vagy a hasonló párhuzamos univerzumokkal foglalkozó sci-fi sorozatot nézzük, számos egészen egyedi megoldást láthattunk hasonló kérdésekre. Vagy ha a Stargate (Csillagkapu) megoldásait vesszük alapul, akkor számos helyszín, ami egészen távol van egymástól mégis megjeleníthető kisebb helyen is. 

A kedvencem mégis az, amit a Universal Studios stúditúra alatt láttam Hollywoodban. A Vissza a Jövőbe filmekből ismert Hill Valley főtere az óratoronnyal csupán 100 méterre fekszik a Skorpiókirály egyik nagy sziklába vájt templomától. Valami hasonlót szeretnék én is megvalósítani a terepasztal egyik részén, ahol cserélni lehet a hátteret és az épületeket oly módon, hogy aránylag rövid idő alatt teljesen más helyszínt lehessen modellezni anélkül, hogy a vonalvezetést megbolygatnánk.

Egyébként az amerikai modellek - bár itthon nem túl sokan gyűjtik őket - sok emléket jelentenek nekem, a tengerentúli utazások természetes velejárója, hogy ilyenkor gyarapodik a gyűjtemény.