TT terepasztal
Ez még 2003 januárjában történt. Éppen a Láng börzén nézelődtem konkrét cél nélkül, amikor az egyik asztalnál egy idősebb üldögélő bácsira lettem figyelmes.
Nem sok portéka volt nála, csak néhány fotó. Kiváncsian közelebb mentem hozzá és beszédbe elegyedtünk. Elmondta, hogy egy TT-s terepasztalt szeretne eladni, ami otthon van náluk a nagyszobában. Annak idején az unokájának csinálta, de közben az unokája már kamaszkorba lépett és nem érdeklődik a vasútmodellezés iránt. Ő 50 ezer Ft-ra gondolt, trafókkal és néhány épülettel együtt, de szerelvények nélkül. Mielőtt megszólalhattam volna, csak mesélt és mesélt és egy levegővel lealkudta az asztalt 40 ezer Forintra. Gondoltam, hogy ennek a fele sem tréfa, ha sokáig hagyom a bácsit beszélni, semmi pénzt sem fog kapni érte, pedig évekig dolgozott rajta. Valahogy ösztönösen megszólalt bennem egy hang, hogy nálam jobb helye lesz ennek az asztalnak. Arra lettem figyelmes, hogy nyugtatólag megszólaltam: Persze megveszem és még ma el is szállítjuk, emiatt ne fájjon a feje.
A bácsi ennek nagyon megörült. Délután el is mentünk hozzá, nyélbe is ütöttük az üzletet. Persze kellett süteményt is enni, amit a felesége sütött. Mindenesetre az egésznek volt egy megnyugtató hangulata. A bácsi örült, hogy valaki olyan vette meg, aki még szeretné csinosítgatni az asztalt és így a sok éves munkája nem veszett kárba, én pedig gyerekkori álmomat valósíthattam meg. Végül is 3 éves korom óta bujkált bennem a gondolat, hogy én is szeretnék egy TT-s terepasztalt. De eddig nem igazán alakult úgy a dolog, hogy építettünk volna egy állandót, amit a játék végén ne kellett volna szétszedni.
Az asztal vonalvezetése egészen ötletes volt és bár igényelt némi csinosítgatást szinte minden működött rajta.
Néhány nap múlva már játszhattunk is vele otthon. Különösen az esti fények tették varázslatossá ezt a kis világot. A galériában elhelyeztem pár képet, remélem visszaadnak valamennyit a hangulatából. Érdekes kis cameo szerep jutott a Carmageddon nevű nagysikerű 1996-os játék dobozának, amely a háttérben felsejlik.
Arra pontosan emlékszem, hogy éjjel fél kettőkor készült ez a kép és nagyon elégedett voltam, hogy ez az asztal innentől nálunk folytatja majd további pályafutását. Lehetett még sokat variálni az épületekkel, hiszen nekem is volt jónéhány, ami eddig csak arra várt, hogy egyszer egy terepasztalra kerüljön. Érdekes, hogy mennyire meghatározó lehet az ember életében, ha kisgyerekként megtapasztal valamit a vasútmodellezéssel kapcsolatban. Később hajlamosak vagyunk ezt az érzést keresni és vásárolunk/építünk olyan dolgokat amik ezt a pillanatot idézik meg. Ekkor az én gyerekeim még nem születtek meg, de az a gondolat járt a fejemben, hogy amint túl lesznek az első három életévükön és már nem akarják a szájukba venni az egészet, akkor akár még tetszhet is majd nekik a dolog. Mondjuk én mindig is tudtam, hogy lányaim lesznek, és ily módon majd kis babákat kell bizonyára szállítani meg üveggyöngöket a nyitott tehervagonokkal, de ez nem aggasztott. Évekkel később a Duplo kis zsiráf szállítása már H0 méretarányt kívánt meg és persze le kellett hajtani a fejét az alagútban, hogy ne akadjon be, de ez már egy másik történet...
